Könyvtár története
A második világháború befejezése utáni években kormányzati intézkedés történt a könyvtárügy felélesztésére. Az Országos Könyvtári Központ irányításával megkezdődött az úgynevezett körzeti (nép) könyvtárak létrehozása. Marcaliban a járás területén elsőként 1950. február 16-án kezdte meg működését a népkönyvtár, 243 kötet könyvvel. Ebben az időszakban további 9 községben hozott létre a megyei könyvtár hasonló intézményeket. Ez a megoldás nem bizonyult életképesnek s mivel az egész rendszert Kaposvárról kellett irányítani, személyi és tárgyi feltételei pedig hiányoztak, hamarosan napirendre került a járási székhelyek könyvtárainak megszervezése. A Marcali Járási Könyvtár - a népkönyvtár minőségi felfejlesztésével - 1953. július 1-én kezdte meg tevékenységét (mintegy 3000 kötetes állománnyal).
Elsőként a járási művelődési házban kapott egy 30 m2-es helyiséget. Ebben kellett megoldani az állomány elhelyezését, a raktározást, a belső irodai munkákat, az olvasók kiszolgálását, sőt új funkcióként a járás többi könyvtárai által alkotott hálózat megszervezését és irányítását is. Az áldatlan körülmények hamarosan sürgetően vetették fel az önálló elhelyezés igényét, mely végül a Népművelési Minisztérium közbenjárására oldódott meg. A volt Baglas szálloda és étterem helyén lévő "L" alakú épület Széchenyi utcai részét alakították át erre a célra. A járási könyvtár 1954. április 1-én költözött át ide. Az épület rendkívül rossz állagú volt, több mint 100 éves. Alkalmatlansága ellenére 11 éven át ebben kellett ellátni a könyvtár feladatait. 1965. tavaszán megkezdték az épület lebontását, a könyvtárat ideiglenesen a Rákóczi u. 3. szám alatti volt gimnáziumba, majd a járási művelődési ház hátsó helyiségeibe költöztették. Ekkorra már döntés született egy új, korszerű könyvtár felépítéséről, ami 1965-66-ban meg is történt.
Eredményeként a kulturális ellátás egyik alapintézménye 1967-ben mai helyére került. A rendkívül gyors fejlődés, az állomány szakadatlan gyarapodása, a szolgáltatások választékának bővülése következtében a 80-as évek második felére az egykor tágas épület szűknek bizonyult. Többszöri próbálkozás után végre 1991-ben kerülhetett sor a bővítésére. Ekkor nyerte el mai, véglegesnek mondható külső formáját kiegészülve egy komplett gyermekkönyvtári részleggel. Az épületet a Nemzeti Kulturális Alapprogram anyagi támogatásával 1998-ban biztonsági berendezéssel láttuk el és videokamerás felügyeleti rendszert telepítettünk. A korszersítések épületen belül azóta is folyamatosan zajlanak (padozatcsere, fűtés és világítás modernizálás, új nyílászárók, új számítógépek és bútorok).
Marcali elhelyezkedése
Marcali a Balaton és a Dráva között elterülő Somogy megye északnyugati részén, a Balatontól 15 km-re fekszik. Természetföldrajzi szempontból Magyarország tájbeosztása szerint Marcali a Dunántúli-dombvidék nagytájhoz, Belső-Somogy középtájhoz és ezen belül Marcali-hát kistáj csoporthoz tartozik. Somogy megye területe a Somogyi-dombságot foglalja magában, amely több kisebb részre tagolódik. A megye keleti felét a nyugat-kelet irányú Kapos folyó völgye osztja két részre Külső-Somogy, délre Zselic húzódik. Belső-Somogy a Balaton, a Dráva, a Principális-csatorna völgye, az osztopán-öreglaki hosszanti völgy és a Zselic által határolt hullámos felszínű táj. Rajta húzódik észak-dél irányban a Marcali-hát. A Városi kórház előtti parkban látható Tóth Ágoston, marcali születésű térképész bronz mellszobra. A XIX. századbeli magyar térképészet úttörőjének a nemzetközi földmérés iránt odaadó fáradozásai emlékére a Magyar Honvédség Térképész Szolgálatfőnökség meghatározta a szobor talapzatának földrajzi összerendezőit és ezek a 46°34'46" északi szélességi és 17°24'38" keleti hosszúsági körök értékeit a szobor alatti bronztáblába vésette.
A város történelme
Már az õskorban és a rómaiak idején lakott terület volt. Írott szövegben elõször 1274-ben említették, de mai nevével a 14. század elején szerepelt elõször, amikor birtokosa elõnévként felveszi: 'Iwakou Marczaly de Hosszafalu...'. A 15. századra mezõváros, földesurai a Marczaliak. Vára, temploma, iskolája, vásártartási joga volt. Az 1500-as években lakossága sokat szenvedett a törököktõl, a kettôs adózástól, mígnem teljesen elnéptelenedett a település. A török kiûzése utáni új birtokosai a Széchenyiek lettek, akik uradalmi központot alakítottak ki, iparosokat hoztak, sóelosztó hivatalt, postakocsiállomást létesítettek, és városrendezést hajtottak végre. Újjáépítették a romos késôromán-gótikus templomot barokk stílusban, melyet 1910-ben bõvítettek. Marcali 1735-49-ig a megyegyûlések színtere volt, a század végére ismét mezõváros. 1848-49-ben Noszlopy Gáspár a város politikai és katonai vezetõje, aki a szabadságharc bukása után mártírhalált halt. Emlékét ma is ôrzi a város. A 19. század második felében nem kap vasútvonalat, ez mezôgazdaságát és kisiparát visszaveti, a település elveszti mezôvárosi jogát. A 20. század elején épültek a mai városkép meghatározó épületei: a Mayer-ház (gimnázium), a Széchenyi-kastély (ma kórház), a bíróság, a polgári iskola, a városháza. A II. világháború végén hadszíntér volt, a nagyközség igen súlyos károkat szenvedett. Az 1960-as évektôl az állami építkezések, az ipari beruházások, a mezôgazdaság nagyüzemi átszervezése gyors fejlôdést eredményezett. 1977-ben visszanyerte városi rangját. 90-es évek privatizációja a város ipari profiljában jelentôs változást nem hozott, nôtt viszont a külföldi tôke részaránya. A termelôszövetkezet saját földdel nem rendelkezik, 3200 ha-t bérel. A kereskedelemben játszódott le a legnagyobb változás. Marcali a környék oktatási (gimnázium 1952, szakközépiskola, szakmunkásképzô iskola), kulturális (múzeum 1972, Tavaszi Fesztivál, vers- és prózamondó verseny), egészségügyi közpntja is. A régió legnagyobb eseménye a minden ôsszel rendezett nemzetközi kiállítás és vásár. Marcali középfokú igazgatási-ellátó központként, foglalkoztatási központként a kistérség centrumát jelenti.